Egy fenntartható, természetkímélő tájhasznosítás újjáélesztése: a fokgazdálkodás XXI. századi lehetőségeinek megteremtése a Mártélyi Tájvédelmi Körzetben

A forrás leírása

A kialakítandó teljes élőhely- revitalizáció, de különösen annak központi elemét képező „hajómalom” a térség egyedülálló, hagyományőrző, ugyanakkor korszerű tájépítészeti célokat szolgáló látványossága, turisztikai célpontja. Formai kialakításában éppen ezért a térségre egykor olyannyira jellemző, hagyományos hajómalmok megjelenését kell követnie. A projekt e „hajómalom” és a Körtvélyesi Holt-Tiszához kapcsolódó fokok vízkormányzó funkciójának, a hagyományos fokgazdálkodás XXI. századi helyi lehetőségeinek aktív bemutatásával a térség már megalapozott turisztikai lehetőségeit jól kiegészíti, kulturális örökségvédelmi funkcióit erősíti. A projekt keretében megvalósítandó szivattyús malom októbertől májusig üzemelve vizet juttat a Körtvélyesi Holt-Tiszába, áttételesen a Sebes-foki, Csala-foki és Horgas-foki vízrendszerbe. Így az árvízmentes időszakokban is biztosítani képes a hullámtéri víztestek párolgási veszteségét. A szivattyús malom a projekt keretében megvalósítandó szinttartó bukóval lezárt Tűfarokba (Hmvhely 02061/a), majd a projekt keretében állítható tiltóval ellátandó Csőhídon keresztül a Körtvélyesi Holt-Tiszába juttatja a vizet. A projekt-terület üzemi vízszintjét meghaladó tiszai áradás esetén a kibővített (Csala-fok); rekonstruált (Sebes-fok) műtárgyakon keresztül a projekt keretében kikotort csatornákon és ereken, valamint ezeknek az erdei utak alatt kiépítendő átereszein keresztül a jelenleginél szabályozottabb, hatékonyabb nagyvízi levonulás biztosítható. A fejlesztés egyik legfontosabb eredménye, hogy egy stabil, évről-évre vízzel feltöltött sekély, mozaikos vizes élőhelyet hozzon létre az Alsó-Tisza völgyében, mely szervesen kapcsolódik a nagyvízi levonulást biztosító hullámtéri mederhálózatba. Ugyanakkor természetes ívóhelyet biztosít az őshonos halfaunának. Költő-, pihenő-, és táplálkozó területet biztosít a Natura 2000 jelölő madarak (récefélék, gémek, fekete gólya, kanalas gém, rétisas, barna kánya) számára. A Mártélyi Tájvédelmi Körzet legértékesebb „magterületének” tekinthető Körtvélyes térségében a mai napig jól nyomon követhetően kirajzolódnak a folyószabályozás előtti vízrendszer maradványai. Hódmezővásárhely, és a tágabb környék népének mindennapjait, a települések környezetének egykori arculatát alapvetően meghatározta a kiterjedt vizes élőhelyek szabta feltételekhez alkalmazkodó, a dinamikusan változó természeti adottságokat sokoldalúan felhasználó ártéri fokgazdálkodás. A XIX. századi folyószabályozás után itt országos viszonylatban jelentős nagy, összefüggő hullámtéri területen örződött meg a fokok, erek, laposok összefüggő formakincse. Ezek a hullámteret elöntő tiszai áradások idején újraéledve ma is jelentős szerepet játszhatnának a nagyvízi levonulási sáv hatékony működésében.

Források

• Pályázati Portál ↗